A Miénk a ház! az Orczy Kultúrkert Egyesület városvédő munkacsoportja
TANULJ A VÁROSTÓL!
Elődeink szelleme máig itt van az utcákon, a házfalak között, és ha ezt felfedezzük, akkor biztosan másképp fogunk az utca kövére lépni.
terézváros csillogó éjszakája
A pesti éjszakák… Milyenek is voltak? E kis vezető segítségével megtudhatja. Kik szórakoztattak, kik szórakoztak, és milyen volt a régi pesti bulinegyed? Sétáljon egyet Terézvárosban, és ismerje meg, hogyan és hol szórakozott éjszakába nyúlóan a két világháború közötti Budapest. Elöljáróban annyit elmondhatunk, hogy a 20. század első felében úgynevezett orfeumokban múlatta idejét a budapesti nép. Az orfeum egy olyan szórakozóhely volt, ahol evés-ivás közben a színpadon különböző szórakoztató műsorszámok mentek. Elsősorban zenés számokat adtak elő neves (?) művészek. A kuplék mellett azonban artisták és egyéb mutatványosok is színre léptek. Nem igaz tehát, hogy az orfeumokban csak a felnőttek járhattak. Tény azonban, hogy az esti műsorszámokat nagyon gyakran az éjszaka (vagy a hajnal) folyamán pikánsabb darabok követték, aminek már jóval szűkebb lehetett a célközönsége.
A sétát kezdjük az Operaházzal szemben. Ha a Dalszínház utcán bepillant, nem lehet észre nem venni az 1900-as évek egyik legelegánsabb építészeti alkotását, a mai Új Színház épületét. Kezdjük a sétánkat itt!
-
1. állomás - PAULAY EDE UTCA 35.
PARISIANA MULATÓ
A szakálla után csak „vörös Friedmannak” becézett Friedmann Adolf Párizsban, Amerikában való tartózkodása után visszatért Európába, és Londonban élt egy kis ideig, amíg el nem érte rossz híre… 1903. október 25-én érkezett vissza szülőhazájába, ám amikor Budapesten a Nyugati pályaudvaron leszállt vonatáról, szinte egyből a rendőrség karjaiban találta magát. Az Amerikában elkövetett csalás híre utolérte őt. Pár év alatt rendezte ügyeit, és hamar a budapesti szórakoztatóiparban találjuk, amikor is sikeresen kitanulta, mire is van szüksége a pesti népnek. 1906-ben megvásárolta a mai Új Színház helyén álló épületet, hogy a kor legexkluzívabb táncos helyét hozza ott létre, a Parisiana mulatót. Hosszas engedélyeztetési viták után 1909-ben nyitotta meg kapuit a Lajta Béla tervezte mulatóhely, ami a kor Budapestjének egyik legművészibb építészeti alkotása volt. Éjfélig varieté és kabaré volt műsorszámon, utána nemzetközi táncattrakciók szórakoztatták a nagyérdeműt. Az 1909 februári nyitást követően októberben – hitelezői követelése miatt – Friedmann bezárta a szórakozóhelyet, ami ezután hol moziként, hol orfeumként, hol színházként működött – immáron a „vörös Friedmann” nélkül.
Menjünk át az Operaház oldalára, és a mai Centrál Színház épületéről, illetve az egykor ott működő helyről esik majd szó.
-
2. állomás - RÉVAY UTCA 18.
FOLIES CAPRICE
Az egykori Rostély utca (mai Révay) környéke arról volt híres, hogy nagyon sok garniszálló működött ezen a fertályon. Ez a hangulat meghatározta a Folies Caprice jellegét is, amelyet elsősorban uraknak volt ildomos látogatni. (Hölgyek csak titokban jártak ide.) Türk Berta sikamlós dalait inkább a férfiak tudták értékelni, ahogy az sem volt feltétlenül hölgybarát tulajdonsága a helynek, hogy benn valósággal vágni lehetett a dohányfüstöt.
A Révay utcából és sétáljunk ki az Andrássy útra, és induljunk a Nagymező utcáig.
-
3. állomás - NAGYMEZŐ UTCA 20.
ARIZONA MULATÓ
1932-ben nyitotta meg kapuit a kor talán legismertebb szórakozóhelye, az Arizona mulató, ahol csak revük és zenés előadások voltak műsoron. A főszerepben mindig Miss Arizona szerepelt, aki a mindennapi életben a tulajdonos Rozsnyai Sándor felesége, Senger Mária (Mici) volt. A kis alapterületű helyiség belsőépítészete bravúros volt: a lányok sokszor a levegőből ereszkedtek le a színpadra, vagy éppen a kristálycsillárról léptek be az egyes szeparékba. A páholyok süllyeszthetőek voltak, a színpad közepén egy kiemelkedő oszlop tetején maga Miss Arizona lépett a színre. A hely nagyon népszerű volt a külföldi vendégek, nagykövetek körében is. Többször járt itt a walesi herceg is. A 2. világháború alatt a Gestapo emberei is itt szórakoztak, a háború alatt azonban az egész Rozsnyai család életének tragikus vége lett.
-
4. állomás - NAGYMEZŐ UTCA 22-24.
JARDIN D’HIVER (TÉLIKERT)
Az épületet a pesti éjszakák koronázatlan királynője, Wabitsch Lujza építette 1913-ban. A 6 emeletes bérház első két szintjén alakította ki azt a márványborítású, páholyokkal kialakított színháztermét, ami az egyik legnépszerűbb volt a szórakoztatóiparban. Wabitsch szakítva a korabeli szabályokkal, női pincéreket alkalmazott. Hajnali 1 óráig kabaré, majd később artista és sikamlós táncprodukciók szórakoztatták a nagyérdeműt, és ez idő tájt a konzumhölgyek is előkerültek. 1920-ban a tulajdonosnőt a hatóságok internálták csalás miatt. Az óriási helyiség innentől színi társulatoknak, illetve később a Rádius mozinak adott helyet.
-
5. állomás - NAGYMEZŐ UTCA 17.
SOMOSSY ORFEUM
A mai Fővárosi Operett Színház épületében két szórakozóhely is működött, bár mindkettőnek ugyanaz a Somossy Károly volt a tulajdonosa. Somossy 1893-ra építette fel orfeumát, és ezzel egy új szórakozási műfajt honosított meg Budapesten. Elve az volt, hogy a nézőket már a bejárattól kezdve hatás alatt kell tartani. Ezért nagy gondot fordított a belső tér kialakítására és a személyzet öltözetére, viselkedésére. Azt is tudta, hogy a sikere nem csak a színpadon fog eldőlni, és így komoly gondot fordított a reklámra, és arra, hogy a Somossy Orfeum a pesti közbeszéd állandó témája legyen. Nemzetközi artista produkciókat hozott Budapestre, a kor világszenzációja, a Barrison lányok énekeltek pikáns dalokat a közönségnek, az orfeum ünnepelt csillaga Carola Cecil (Szabó Karolina), a „ dús bájú primadonna” volt, akinek műsorszámaiban „nem a zengerájok durva nemisége, hanem az erotika, a kacsintás pikantériája hatott”. Somossy Károly 1899-ben csődbe ment, a helynek új tulajdonosa lett, aki hasonló műfajként működtette azt tovább, mígnem az 1920-as évek elején az operett színház költözött ide.
-
6. állomás - NAGYMEZŐ UTCA 17.
MOULIN ROUGE, MA KÁLMÁN IMRE TEÁTRUM
A Somossy Orfeum kertjét vasvázas csarnokká alakítatta át a tulajdonos, amelyet rózsalugassal és pálmafákkal tett exkluzív megjelenésűvé. Tulajdonképpen ez az épületrész a Somossy Orfeum télikertje volt, ahol külön kávéház is üzemelt, éjjel-nappali nyitva tartással. A két hely tulajdonosa, Somossy Károly elszegényedve hunyt el 1902-ben, ha lehet hinni a városi legendának, a Nagymező utca 32-ben egy mosónő albérlőjeként.
Sétánk itt véget ért. Köszönjük, hogy velünk sétált. Fedezze fel Budapest szépségeit többi ingyenes sétánkon vagy várjuk szervezett túráinkon. Tanuljunk a várostól! Legyen a miénk minden ház!
